Ránk ordít a bebetonozott múlt - Kőmíves Kelemennek,Kárpátok Cicerójánál,Magyar Köztársaság,Európai Portába,Kóka Johhny,Európai Unió,Persze Önök,Európai Unióhoz,Nagy Testvér, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Ránk ordít a bebetonozott múlt

2008-02-10 09:13:31, vasárnap

	Ránk ordít a bebetonozott múlt: diktatúra ez, a javából! 2008.02.09. - avagy Ilyen az, amikor többször is ugyanabba a folyóba lépünk bele- Szinte már közhelyszámba megy, hogy ez, ami itt van, sok mindennek nevezhető, csak éppen demokratikus jogállamnak nem. Legfőképpen diktatúrának, finomabb, könnyedebb változatban parlamenti demokratúrának nevezte el a dús képzeletű nép a mostanság regnáló látszat demokráciát. Ingyenélő haszonlesőknek titulálva a nemzet nyakán élősködő, magukat nagypofával ,,rendszerváltó elitnek" nevező gyülevész bagázst. Jobb szót nemigen lehet mondani rájuk, demokratának meg aztán végképp nem lehet nevezni őket, hiszen valahányszor felfeslik itt-ott a média által gondosan, jótékony figyelmességgel rájuk borított álcaháló apró szövedéke, az istenadta népnek minduntalan azzal kell szembesülnie, hogy becsapták, félrevezették, kirekesztették. Pedig a negyvenkilences-húszas szerint állítólag itt, ebben a lángoktól ölelt kis országban minden hatalom a népé, azaz a mienk. A valóság azonban ennek ellentmondani látszik, és ez az, amiért a jelenleg regnáló politikai erőknek az ország házában pöffeszkedő ,,prominens" alakjai nem érdemlik meg a demokrata titulust. Legfőbb bűnük mindannyiuknak, hogy asszisztáltak a hatalom bebetonozásához. A zártkörű klub házon belül megállapodott, hogy rajtuk kívül nemigen engednek mást a tűz közelébe, majd módszeresen és szisztematikusan hozzáláttak az ország kisemmizéséhez. Ahogyan az egyik elemző beszélgetésben hallhatta a szerencsétlen sorsú tévénéző, a manapság dívó tematika mindösszesen négy esztendőt engedélyez a hatalomba bekerült potentátoknak arra, hogy megszedjék magukat, ó pardon, az eddig nem létező egzisztenciájukat megalapozzák egy egész életre. Ez pedig, valljuk meg őszintén, nem valami hosszú idő, gyorsan kell cselekedni tehát. Ezért van az, hogy nálunk nagyjából minden a duplájába kerül, mint más normál üzemmenetben működő országban. De a vagyonharácsolás, a nép, a nemzet kisemmizése mellett még ennél is nagyobb bűne a mostani garnitúrának, hogy a hatalom bebetonozásával kirekesztette az embereket a demokrácia gyakorlásából. Jelzésértékű, ahogyan a múlt emberei által létrehozott politikai pártba tömörült eftársak hangos rikácsolásaik közepette próbálnak meg ledegradálni egy alkotmányos jogintézményt, a közvetlen hatalomgyakorlás megnyilvánulásaként alkalmazható népszavazást. Felháborító, s egyúttal elgondolkoztató az az apró, ám annál figyelemfelkeltőbb momentum, hogy - először a stabil kormányozhatóságra hivatkozva - az ún. ,,első szabadon választott" (most már lassan ebben is kételkednünk kell, de erről majd később!) parlament egyik első dolga volt, hogy megszűntette az országgyűlési képviselők visszahívhatóságának intézményét. Aszonták, az csak diktatúrákban szokás. Ezzel az átlátszó kifogással hozakodnak elő ma is, unos-untalan. A stabil kormányozhatóságra, amikor bukott miniszterelnököt, valamint hetedhét országra szóló kormányfői hazugságokat prezentáló kormányzati ciklust tudhatnak maguk mögött mindenféle következmény nélkül, újabban már nemigen hivatkoznak. Ők is érzik, hogy itt azért Rodolfó is sikítva dobná el a bűvészdobozt. Csak a kezemet figyeljék, mert csalok! Száz szónak is egy a vége, bebetonozták a hatalmat. Asszem itt lenne az ideje végre valamiféle csodatévő Kőmíves Kelemennek, aki estélre lebontaná azt, amit ezek (fű alatt) reggelre felépítettek. Jó Ha Figyelünk! Először a Kárpátok Cicerójánál, Megyónál, a bülbülszavú, kódszámmal ellátott titokszolgánál érezhettük, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. A szegfűmintás utódpárt derék hadát képező szájtáti bálványimádók, a Kádár-éra utáni nosztalgiázásra mindig kapható létminimum alsó szélén tengődő kisnyugdíjasok, akiknek feltűnés nélkül ki lehetett szúrni a szemét a 19 000 forint hamisságával, az elején még mondhatták azt, a gonosz fideszesek kipécézték maguknak a szép embert. Hiszen emlékszünk rá mindannyian, a Magyar Köztársaság második számú közjogi méltóságát, titulusa: felelős magyar miniszterelnök, egész egyszerűen nem lehetett elvinni sehova anélkül, hogy ki ne fütyülték volna. Később maga a koalíciós partner, a kutya farok által csóválásának gyakorlatában óriási tapasztalatokra szert tett, mihaszna törpepárt volt az, aki kiparancsolta székéből az akadozó beszédű sármőrt. Ezen a ponton, ideológiai hovatartozásra és pártszimpátiára való tekintet nélkül azért nem ártott volna, ha legalább egy röpke pillanat erejéig mindenki megáll, és elgondolkodik a történteken. Ha egy adott ország kormányfőjét nem lehet sehova elvinni az adott országban úgy, hogy ne fütyülnék ki, az már önmagában jelzésértékű. Ha egy országnál normál üzemmenetet feltételezünk, minimum nem életszerű. Valami oka kell, hogy legyen. Elvégre egy miniszterelnök, egy egész ország kormányfője kell, hogy legyen. Nincs olyan, hogy csak egy fél országot irányít. Még akkor is így van ez, ha némelyik prominens e magas tisztségbe jutva arról hadovál a szerencsétlen pórnépnek, hogy ő bizony csak a fele királyságot vinné magával a nagyságos és fényességes Európai Portába. Jó, rendben van, illetve nincs rendben, de ezt még valahogy ki lehet magyarázni, óriási médiahátszéllel és a goebbels-i sulykolásos technikával. De azon aztán már csak el kellett volna gondolkodni, ha nem is a teljes magyar lakosságnak, mert ez azért illúzió volna, de legalábbis az írástudóknak (ha tetszik az értelmiségnek), hogy a posztkommunisták, azok, akik a(z átkos) múltat ahelyett, hogy végképp eltörölték volna, ránk kényszerítve, ránk erőltetve tovább éltetik azt, produkálják az első olyan kormányzati ciklust, ahol a miniszterelnök és kormánya belebukik a kormányzás hiányába, a rideg hatalomgyakorlásba. Ez szintén jelzésértékű momentum volt. Csak nem vettük a jelzéseket. Az egyik ilyen jelzés az volt, hogy a népet meg sem kérdezték a ,,hogyan tovább"-ról. Mit meg sem kérdezték, még csak gondolati szinten sem merült fel a dolog. Ezért történhetett meg aztán, hogy az utóbbi időkben lezajlott országgyűlési választások alkalmával immáron rendszeressé vált a választások tisztaságának megkérdőjelezése. Egy olyan országban, ahol az érdemi döntésekből kizárják a népet a hatalom fenntartásának érdekében, ne csodálkozzunk, hogy megkérdőjeleződik a demokrácia. De nincs mit csodálkozni azon se, hogy a bülbülszavú titokszolgát székében pokoli gyorsasággal és hatékonysággal felváltó, az ,,új seprű jól seper" bulvárkommunikáció dinamikus látszatát keltő hórihorgas ripacs sok egyéb más mellett a közutálat vonatkozásában is messze túltett nagynevű elődjén. A biztonsági intézkedések tekintetében az ő személyénél már nem bizonyul elegendőnek, hogy kormányőrök hada kíséri mindenüvé. Nem. Francisco esetében drága pénzen le kellett cserélni a golyóálló páncélautót, a látogatásra kerülő, előre gondosan felkordonozott helyszínt, pedig nagy általánosságban a hátsó bejáraton át szokta megközelíteni. Biztos, ami biztos! Itt szeretném ismételten felhívni mindenki figyelmét arra, hogy egy olyan teljes jogú európai uniós tagállam kormányfőjéről beszélünk, amely teli torokból, minden létező csatornán ezerrel üvöltve fennen hirdeti magáról, hogy ő bizony demokratikus jogállam! Ránk ordít a múlt: diktatúra ez, a javából! - írom a címben. Kénytelen vagyok ezt írni a címben. Ugyan, mi mást írhatnék, miután megnéztem tegnap este (2008. 02. 08.) a Hír TV Célpont című műsorát. Megint az isteni Gejza jut eszembe. Amikor az átkosban lezajlott választásokról értekezett, furcsálta, hogy állandóan 99,9% lett a végeredmény. Meg is kérdezte: ,,Hogy jött ki nekik?" Ráadásul, hogy tetézzük a bajt, nem is a szegfűmintás utópárt soraiból buggyant a felszínre sokadik botrányként a baj a sok panamázás, mutyizás, lenyúlás és pénzkisíbolás között, hanem a hajdan szebb napokat látott, ám mára törpepárttá zsugorodott, Szadesznél. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Kóka Johhny, az 1ügyű ígérgető csalás igénybevételével került a kisebbik koalíciós párt elnöki székébe. Házon belül sem megy csalás nélkül? Ezek után higgyünk még a parlamenti választások tisztaságában? Fura fintora a sorsnak, hogy a kezdetben legharciasabban antikommunistának tűnő párt produkálja a kék cédulás választások nosztalgikus megképződését itt, a XXI. században, a fene nagy demokráciában és európaiság közepette. Ismét csak feltenném a kérdést a kedves Olvasónak, talán megéri, hogy áldozzunk rá egy röpke pillanatot értékes időnkből: Ez lenne az európaiság? Ez lenne az európai értékrend? Ezt jelentené számunkra az Európai Unió? Erre tetszettek szavazni? Persze Önök most joggal kérdezhetik, hogy mi köze ennek az Európai Unióhoz, az európaisághoz, az európai értékekhez? Nos, kedves barátaim, mindösszesen csak annyi, hogy a nép naivitás állapotában leledző és az adófizető barom státuszába besorolt honpolgárok, ha tetszik, a nép egyszerű gyermekei úgy gondolnánk, hogy azért csatlakozunk valahová, mert mi is hasonló értékeket vallunk, azonos a szemléletmódunk, vagy ha eddig nem is volt az, talán majd eztán. Hogy mondjuk esetleg a mi politikusaink is európai módon kezdenek el viselkedni? Vagy az európai politikusok is ennyire gátlástalanul csalók és hazugok? Állandóan az európaiságra az européerekre hivatkoznak, miközben itthon lábbal tiporják a demokráciát és szemrebbenés nélkül kisemmiznek egy országot. Te pedig, velem együtt, maximum annyit tehetsz, hogy téped a szádat. A hatalom be van betonozva, minimum - a szó átvitt értelmében természetesen - légkalapács kell hozzá, hogy valami látható változást kieszközölhess. Hallottad a Fideszt, a kormánykoalíció parlamenti képviselőin múlik minden, ők tehetetlenek. Már nem is a politikai ellenfél pártján, hanem mindösszesen egy kicsiny, ám annál nagyobb hatalmat bitorló zárt közösségen múlik minden. Egy olyan közösségen, melyet az ún. frakciófegyelemmel kötnek gúzsba az igazán hatalmasok. Nem számít senki és semmi. Hiába tiltakoznak látható formában - aláírásukkal és személyi számukkal hitelesítve - most már százezrek, hiába dagadt immáron országos méretűre az ellenállás társadalmi és szakmai szinten is, ez mind nem számít. Egyetlen dolog számít csupán, hogy az érinthetetlen, elmozdíthatatlan, elszámolhatatlan törvényalkotók közül hányan vannak jelen egyszerre a teremben és milyen gombot nyomnak meg. Ez az, ami számít! A többi mesebeszéd. Ez a kalapkirálynő által oly sokszor hangoztatott Antall-i örökség. Az örökösödési illetéket természetesen ezúttal is velünk fizettetik meg. A Kóka Johhny körül napvilágra került, választási csalásnak látszó eset kapcsán úgy tűnik, teljes a koalíció kudarca. A 2006-os választásokat követően magam többször is úgy véltem, hogy a szocialisták saját választóikat csapták be és alázták meg a legjobban. Mi, akik nem rájuk szavaztunk, ugyanúgy megszívtuk, de mi legalább azzal vigasztalódhatunk, hogy nagyjából egészéből felkészültünk az újabb négy szűk esztendőre. Bevallom őszintén, a mostanság lépcsőházi fordulókban folytatott diskurzusok alkalmával a sirám és panaszáradatokat hallva egy rövid ,,Te akartad, te szavaztál rájuk!" mondattal zárom le a dolgot. Nem mintha ezzel kicsit is jobban érezném magamat. S lám, most a ,,kisebbik" koalíciós partner sem akar lemaradni a Nagy Testvér mellett, úgy tűnik ők is kihasználták az adandó alkalmat, a cél szentesíti az eszközt jegyében szemrebbenés nélkül megvezették sajátjaikat. Csak arról az aranyszabályról feledkeztek meg, hogy a pórnépnek is juttatni kell valamicskét ókor-ókor, különben a markukat tartó ácsingózok darab idő múltán, elunják a hiábavaló várakozást, 'oszt át találnak fáradni az ellenfél térfelére, és csicseregni kezdenek, mint a szabad (énekes) madarak. A mindenkinek azonnal a kék cédulás választásokat felidéző legújabb kori szadeszes fiaskót látva az jut eszembe, hogy ezek tényleg nem tudnak megváltozni. De talán még pontosabb, ha azt mondom, nem is akarnak. De hát miért is akarnának? Tudják, merik és teszik. Nekünk viszont egyre fogy az időnk! Pedig most már teli torokból üvölt ránk a bebetonozott múlt: Diktatúra ez, a javából! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára www.johafigyelunk.hu FÚSZ http://fusz.hu/node/7924

0 komment , kategória: Általános

Címkék: szisztematikusan, megkérdőjelezése, miniszterelnököt, posztkommunisták, elmozdíthatatlan, elszámolhatatlan, hatalomgyakorlás, igénybevételével, panaszáradatokat, vagyonharácsolás, nosztalgiázásra, bebetonozásához, kormánykoalíció, szemléletmódunk, negyvenkilences, pártszimpátiára, bebetonozásával, médiahátszéllel, figyelmességgel, aranyszabályról, tapasztalatokra, elgondolkoztató, legharciasabban, általánosságban, kormányfőjéről, magyarországot, haszonlesőknek, kieszközölhess, miniszterelnök, titokszolgánál, törvényalkotók, felkordonozott, kirekesztették, választásokról, fenntartásának, mindannyiuknak, bebetonozott múlt, folyóba lépünk, mostanság regnáló, nemzet nyakán, média által, istenadta népnek, lángoktól ölelt, valóság azonban, jelenleg regnáló, ország házában, demokrata titulust, hatalom bebetonozásához, zártkörű klub, ország kisemmizéséhez, egyik elemző, szerencsétlen sorsú, Kőmíves Kelemennek, Kárpátok Cicerójánál, Magyar Köztársaság, Európai Portába, Kóka Johhny, Európai Unió, Persze Önök, Európai Unióhoz, Nagy Testvér,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]